50 x 50 cm, Olaj- vászon
Koraszülött voltam. Gyermekkorom mindennapjainak része volt a magány érzése. Rémálmok, anorexiás tünetek, és sóvárgás jellemzett. Felnőttként a megfelelési kényszer mellett gyakran kettő helyett teljesítettem. A magány ellenére mindig éreztem, valaki súg életem útkereszteződéseiben. Egy családállításon szembesültem azzal, mint sokan mások, én is ikervesztett kislány vagyok. Dr. Angster Mária: Ikertörténetek című könyve segített megérteni a miérteket, melyek a mai napig kísérnek. “ Annak, akinek ikertestvére van, az iker a legelső és legszorosabb kapcsolata. Akkor is így van ez, ha csak kevés időt tudtak együtt tölteni, mert az iker korán, még a születésük előtt meghalt. Ha az ember elveszíti azt a másikat, akinél közelebb senki sem kerülhet hozzá, az az egész életét meghatározhatja. Akár van tudott tudása a történtekről, akár nincs.“
